Trendek az emberkereskedelemben

Hollandia forrás-, cél- és tranzitország a Hollandiából, Kelet-Európából, Afrikából, Dél- és Kelet-Ázsiából származó nők, férfiak és gyermekek számára, akik szexuális célú emberkereskedelemnek esnek áldozatul, illetve akiket kényszermunkának vetnek alá a mezőgazdaság, a kertészet, a vendéglátás, az élelmiszer-feldolgozás, a takarítás és a kényszer hatására elkövetett bűncselekmények területén. A kiszolgáltatott csoportok közé tartoznak a holland lányok, akiket fiatal férfi emberkereskedők csábítanak el, a kísérő nélküli kiskorúak, azok a nők, akik álházasság vagy kényszerházasság következtében eltartottként rendelkeznek tartózkodási engedéllyel, a külföldi diplomaták háztartási alkalmazottai, valamint a Kelet-Európából, Afrikából és Ázsiából toborzott nők és férfiak.

A trendek és az áldozatok és elkövetők profilja megegyezik a korábban említettekkel (Belgium), mert mind az elkövetők, mind az áldozatok használják az ún. körhinta-módszert, amely határokon átnyúlik, és gyakran érinti Belgiumot és Hollandiát. Ezáltal a belga és a holland kormányzat egyaránt együttműködésre törekszik, és időnként a magyar kormánynak is fontos szerepe van. Az együttműködés része a közös nyomozócsoportok (Joint Investigation Team, JIT) felállítása, amelyekben a rendőrség és az ügyészség szorosan együttműködik, és a kizsákmányolás megelőzése érdekében információt oszt meg külföldi partnereivel.
 

Intézményi háttér

Miközben a holland kormány a jogi átültetéssel foglalkozik, más illetékes intézmények szintén foglalkoznak az emberkereskedelem témájával. 1997-ben az 1325. számú ajánlás az emberkereskedelemmel foglalkozó nemzeti előadók európai szintű hálózatának létrehozását sürgette.

2000-ben Hollandia volt az első ország, amely létrehozta az emberkereskedelmi ügyek nemzeti előadója (BNRM) pozíciót, amit ekkor Anna Korvinus töltött be. 2006-ban Anna Korvinust váltva Corinne Dettmeijer-Vermeulen lett a második nemzeti előadó. 2009-ben az emberkereskedelem fogalmát és a nemzeti előadó szerepének értelmezését kiterjesztették Hollandiában, hogy magába foglalja a gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekményeket is. 2012-ben a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélés is a nemzeti előadó portfóliójába került. Az előadó hivatala kutatásokat végez az emberkereskedelem témájában, és adatokat gyűjt a hollandiai emberkereskedelem jellegéről és mértékéről szóló rendszeresen publikált jelentéseihez.

Az Emberkereskedelem Elleni Koordinációs Központ (CoMensha) 1987-ben jött létre, egy, a nők kereskedelme ellen küzdő alapítványból. Az alapítvány 1982-es létrehozását a nők kereskedelméről, illetve annak megelőzéséről rendelkezésre álló információk hiányossága ösztönözte. Napjainkban a CoMensha egy második szintű intézmény, amely az áldozattá válásról, és annak jellemzőiről készít jelentéseket, valamint a segítségnyújtást, ellátást és menedék biztosítását koordinálja. A CoMensha a Biztonsági és Igazságügyi Minisztérium finanszírozásával működik. 1995-ben a CoMensha elindította a La Strada hálózatot, a nők kereskedelmét a származási országban megelőző programok létrehozására.

Ezek a programok három alappilléren nyugszanak, nevezetesen:

  • Megelőzés és oktatás;
  • Lobbitevékenység és információ (gyűjtése és megosztása);
  • Menedéknyújtás és útmutatás.

Ezek a programok elsőként Lengyelországban és Csehországban valósultak meg. Mára a La Strada független európai hálózattá vált, a központja Amszterdamban található, tagjai a következő országok: Lengyelország, Csehország, Fehéroroszország, Ukrajna, Bulgária, Moldova, Macedónia és Hollandia.

A BNRM és a CoMensha mellett helyi ellátást szervező, első szintű intézmények rendkívül fontos szerepet töltenek be.

Ezek az intézmények több tartományban vannak jelen, ide tartozik:

  • 3 COSM intézmény (HVO-Querido, PMW, Jade);
  • SHOP; Moviera;
  • Fier Fryslan;
  • MJD;
  • Weert önkormányzata (Limburg tartomány);
  • Veilig Thuis Brabant Északkelet.

Magyar áldozatok Hollandiában

A magyar áldozatokhoz különleges megközelítésre van szükség, mert alapos indok, mint például extrém visszaélés, elnyomás vagy igazságtalanság érzése nélkül nem könnyen tesznek lépéseket. Ugyanakkor a magyarok a holland társadalmon belül nagyon kicsi közösséget alkotnak, így nehéz magyar anyanyelvű önkénteseket illetve munkavállalókat találni. Ezért ezzel a célcsoporttal nehéz kapcsolatot kialakítani. Ráadásul mivel a nyelvek egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, nehézkes a kommunikáció is. Egy másik tényező, amely bonyolultabbá teszi a helyzetet, hogy a magyar áldozatok gyakran eltűnnek a rendszerből, feltételezhetően hazamennek Magyarországra. Ezáltal nehéz nyomon követni az áldozatokat és az irányításuk aktuális fázisát, és figyelemmel kísérni általános haladásukat és igényeiket.

Az ellátások hágai koordinátorának van magyarul tudó kapcsolattartója, aki kapcsolatban van a lehetséges áldozatokkal. Mivel könnyen elérhető, őt gyakran megkeresik a nők a legváltozatosabb kérdésekkel, az abortusszal kapcsolatos információktól a gyermek feletti felügyelet jogának Magyarországon történő visszaszerzéséig. Ugyanakkor még ebben a helyzetben sem áll rendelkezésre elegendő ismeret ahhoz, hogy jobb kép alakuljon ki a transznacionális irányítás lehetőségéről.