Trendek az emberkereskedelemben
Belgium alapvetően célországnak számít az emberkereskedelem áldozatai számára. A külföldi áldozatok főként Kelet-Európából, Afrikából, Dél- és Kelet-Ázsiából és Latin-Amerikából érkeznek.
Évente átlagosan az emberkereskedelem 130 áldozatát azonosították a 2009 és 2012 közötti időszakban. Az áldozatok több mint felénél a munkaerő-kizsákmányolás volt a cél, a legmagasabb rizikófaktorú területek az építőipar, a takarítás, az autómosási szolgáltatások, a vendéglátóipar és a kiskereskedelem (kisboltok és call centerek), a mezőgazdaság és a kizsákmányoló körülmények között működő üzemek voltak. Az áldozatok körülbelül 40%-ánál a cél a szexuális kizsákmányolás volt. Az elmúlt években előfordult még koldulásra kényszerítés, bűncselekményre kényszerítés, különösen a romák körében. Külföldi munkások házi kényszerszolgaságáról is érkeztek bejelentések, amely a Belgiumban állomásozó diplomáciai közösséget is érintette.
Az emberkereskedők áldozataikat a belga, német és holland határon keresztül viszik egyik városból a másikba. A toborzás egyre inkább online történik, álláshirdetéseken, fórumokon valamint a közösségi médián keresztül. Az emberkereskedőket segíti, hogy az interneten sok olyan információt megtalálnak áldozataikról, amelyekkel manipulálni tudják őket.
Intézményi háttér
1995-ben Belgium létrehozta a Tárcaközi Koordinációs Platformot (Interdepartmental Coordination Platform, ICP), hogy nemzeti szinten koordinálja az emberkereskedelem és embercsempészet elleni fellépést. A szervezet mandátumát aztán 2004-ben újra meghatározták és kiterjesztették. Koordináló funkciója mellett az ICP feladatai közé tartozik javaslatok és ajánlások készítése az emberkereskedelem elleni kezdeményezésekhez, különös tekintettel az emberkereskedők által elkövetett bűncselekmények, illetve az emberkereskedők hálózatai elleni küzdelemre, az áldozatok védelmére, illetve a fejlemények és eredmények figyelemmel kísérésére.
Az egység a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium elnökletével működik, és minden olyan szövetségi intézmény tagja, amely érintett az emberkereskedelem elleni küzdelemben, mind operatív, mind döntéshozó szinten, így többek között:
- Az Igazságügyi Minisztérium büntetőpolitikáért felelős szolgálata
- A Szövetségi Rendőrség Központi Emberkereskedelmi Ügyekkel Kapcsolatos Szolgálata
- A Főügyészi Testület
- Szociális Ellenőrző Szolgálatok
- A Bevándorlási Hivatal
- A Külügyminisztérium
- Állambiztonság (Igazságügyi Minisztérium)
- Három államilag finanszírozott, gyakran specializált fogadóközpontnak nevezett, hivatalosan elismert civil szervezetnek van felhatalmazása, hogy az emberkereskedelem áldozatainak menedéket és segítséget nyújtson: a Payoke a flamand régióban, a Pag-Asa a brüsszeli régióban és a Sürya a vallon régióban.
Az ICP titkárának szerepét a Szövetségi Migrációs Központ tölti be, amely egy független, szövetségi szolgálat, amelynek feladata, hogy elemzéseket készítsen a migrációs folyamatokról, védje a külföldiek alapvető jogait és elősegítse az emberkereskedelem elleni küzdelmet. A Szövetségi Migrációs Központnak arra is felhatalmazása van, hogy a három specializált fogadóközpont számára teljesítményszabványokat határozzon meg.
A Nemzeti Előadó felelős nemzeti szinten az emberkereskedelem elleni politika gyakorlatba ültetésének figyelemmel kíséréséért, és fontos szerepet játszik az emberkereskedelemmel kapcsolatos adatok gyűjtésében országos és uniós szinte egyaránt. Egy 2014-ben hatályba lépett Királyi rendelet kimondja, hogy az előadó két szervből áll, az ICP-ből mint az állam előadójából, és a Szövetségi Migrációs Központból, mint független előadóból, amely évente készít független jelentést. Az ICP-n belül az Igazságügyi Minisztérium felelős a kormányzat évenként kétszer kiadandó jelentésének megszövegezéséért.
A civil társadalom képviselőjeként a Child Focus szintén részt vesz az ICP-ben, segítve a gyermekkereskedelem elleni küzdelmet. Ezeken túl a régiók és közösségek képviselői, és a regionális szociális ellenőrző szolgálatok is tagjai az ICP-nek 2014 óta.
